Parmezános rizottó

1. Először megfőzzük az alaplevet. Ez lehet szárnyascsontból, zöldségből, gombából, halcsontból, attól függően, hogy milyen ízesítésű is lesz a rizottónk. A lényeg, mialatt a rizottó készül, végig tartsuk forrón.

2. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk és a fölolvasztott vajon vagy a megforrósított olajon, kis lángon 5-6 perc alatt megfonnyasztjuk. Az apróra vágott fokhagymát hozzáadjuk, éppen csak összekeverjük, majd belekerül a rizs is, amit az eddigi gyakorlattal ellentétben, nem kell megmosni. 1-2 perc alatt a hagymás zsiradékban megforrósítjuk.

3. A bort ráöntjük, és addig főzzük, míg a rizs be nem issza. Ezalatt elillan az alkohol belőle, nem marad benne a bor savassága sem, ellenben a kész rizottóban majd felsejlik az íze.

4. Merőkanállal annyi forró alaplevet öntünk rá, amennyi éppen csak ellepi. Közepes lángon, falapáttal keverjük, míg besűrűsödik, minden leve elfő. Újra felöntjük, újra keverjük, míg csak tart az alapléből és a rizs is kész lesz. A keverés és öntözés során két dolog történik: egyrészt a rizs sokszorosára dagad (erre már az edény kiválasztásnál érdemes gondolni!), másrészt a keményítő szép fokozatosan kifő belőle, így az egész krémes állagúvá (mantecato) válik. Mindez nem egészen 20 percig tart.

5. Az olaszok a rizottót – akárcsak a tésztát – nem főzik túl. Inkább „harapósra” (al dente) hagyják. A végefelé a vajat jól belekeverjük, majd a frissen reszelt parmezánsajtot is hozzáadjuk. A sajt sótartalma elég is lesz a rizshez, ezért nem teszünk bele külön sót!

6. A legutolsó művelet, hogy a rizottónak frissen őrölt fekete borssal és apróra vágott zöldfűszerekkel megadjuk a végső zamatát. Lefedve 3 percre félretesszük, hogy a fűszerek íze, illata jól átjárja az egészet. Azonnal tálaljuk, mert csak frissen finom.