William Kitchiner, a francia konyha XIX. századi angol krónikása irigyen jegyezte meg egyik művében, hogy a tojás elkészítésének pontosan 685 módját ismerik a franciák. Mélabúsan tette hozzá, hogy a brit szigetország bár leigázta a tengereket, messze elmaradt nagy kontinentális vetélytársától a konyhaművészet terén. Az angol háziasszony, de még az angol szakácsok is, a 685-ből legfeljebb, jó, ha egy tucatnyi változatot ismernek.
Nos, ha megosztanám mindazt, amit a tojás elkészítésének művészete terén a franciák alkottak, akkor abból egy könyv kerekedne, így „csak” a leghíresebb tojásrántotta történetét mesélem el, amihez utazzunk együtt Mont-Saint-Michelbe,-Párizs után a második leglátogatottabb idegenforgalmi célpontjára Franciaországnak. A La Manche csatorna árapálysíkságából kiemelkedő, 78 méter magas gránitszikla alkotta sziget, pontosan 1 km-re van Franciaország normandiai partjaitól. A szigeten található bencés apátság 1979-ben az elsők között került fel az UNESCO Világörökségi listájára. És hogy mi köze Mont Saint Michelnek az omletthez? A valaha ott élt Poulard mama rántottája a normandiai gasztronómia jelképe lett, egyben a világ leghíresebb és legdrágább omlettje.
A sikertörténet
A “La Mère Poulard” ma egy restaurant és hotel neve Mont-Saint Michelben. A vendéglőt 1879-ben nyitotta meg a Poulard házaspár.
La Mére Poulard, (lánykori neve Anne Boutiaut) 1851. április 15-én született Mouësse á Neversben, Claude és Marie Boutiaut gyermekeként, akik piacra termelő, egyszerű parasztemberek voltak. Anne szobalányként dolgozott Edouard Corroyer főépítész házában, aki történelmi műemlékekre specializálta magát. Amikor Corroyer 1872-ben a Mont-St-Michel apátság helyreállítására kapott megbízatást, az egész háztartását magával vitte. Így került a 21 éves Anne, Mont-St-Michelbe. Ott találkozott későbbi férjével, Victor Poulard-ral, egy pék fiával. 1873. január 14-én házasodtak össze. A házaspár eleinte Victor Poulard nagybátyjánál bérelt lakást a Tête d ‘Or Hostelben.
A Tête d ‘Or működtetése közben Poulard észrevette, hogy sok vendég, akik többsége korgó gyomorral érkezik hozzájuk, minél gyorsabban ételhez akar jutni. Viszont a vendéglő forgalma függött az ár-apálytól, így Victor nem tudta kiszámolni, hogy melyik nap, pontosan hány utazó toppan be majd hozzájuk. Az előre tervezés kivitelezhetetlennek bizonyult számára, egészen addig, míg töprengései közepette a felesége azzal a kiváló ötlettel állt elő, hogy hát majd omlettet készít a vendégeknek, hiszen mindig van friss tojásuk, kenyerük meg zsiradék is akad bőven. Így született meg az Omelette de La Mère Poulard, ami egy csapásra híressé tette a házaspárt. De ne szaladjunk előre az időben, mert mindez csak 1888-ban következett be. Ugyanis, amikor Victor Poulard nagybátyja látta az étterme gyors sikerét, rávette unokaöccsét, hogy nyissa meg a saját éttermét egy másik épületben. Erre 1888-ban került sor, amikor a házaspár talált egy alkalmas helységet a dokkhoz közelebb, melyet még két szálloda megnyitása követett, a Hôtel La Mère Poulard-t és a Hôtel Les Terrasses Poulard.
Az eredeti éttermet ma is La Mère Poulard-nak hívják. A falon autogram gyűjtemény látható az elmúlt több mint 100 (131) év alatt ott járt celebek nevével. Köztük olyan nagyságok neve, mint az európai királyság, a japán császárság tagjai, az Egyesült Államok elnökei, brit miniszterelnökök, Franciaország több elnöke és egyéb hírességek, beleértve Ernest Hemingway-t és Yves Saint Laurent. Az étterem leghíresebb specialitása változatlanul az óriás omlett, ami eredetileg több hüvelyk vastag volt, és nyílt tűzön, rézserpenyőben sült.
Az omlett titka
Sok különböző leírás keletkezett Poulard mama omlettjéről, de legjobb, ha megszólaltatjuk őt magát, aki egy bizonyos Monsieur Viel kérésére elküldte neki az omlettje receptjét:
„Cher Monsieur /Kedves Uram!
Íme az omlettem receptje, amihez feltörök néhány friss tojást egy tálba, jól felverem. Ezután egy jó darab vajat olvasztok a serpenyőben, beleöntöm a felvert tojásokat, és folyamatosan rázogatom, amíg meg nem sül. Voilá! Ennyi az egész! Boldog vagyok, ha a recepttel örömet szereztem Önnek, üdvözlettel:
Annette Poulard”
A leírásból megállapíthatjuk, hogy Anne omlettje inkább szuffléhoz hasonlít, mert a jó habosra vert tojások és a créme fraiche-ben (tejföl) vagy vajban kisütött rántotta habos, légiesen könnyű lesz. Egy másik leírás szerint az omlett titka, hogy a tojássárgáját és a fehérjét külön kell felverni, és aztán óvatosan belehajtogatni a sárgájába. A forró serpenyőt nyílt láng fölé kell helyezni vagy sütőbe. “A kész omlettet göngyölítsük rá egy tányérra, hajtsuk ketté, és magában vagy különböző körettel kínáljuk.”-fejezi be a recept leírását a szerző. Egy 1897-ben keletkezett regény, a „Stella története” címűben, a hősnő leckét vesz Poulard asszonytól. A könyvben nyomon követhetjük az egyszerű, de mégis rafinált receptet: „Poulard mama először feltört egy tucat tojást. Aztán egy óriás serpenyőben zsírt forrósított, ráöntötte a felvert tojásokat, majd a tűz fölött tartva állandóan rázta őket; Aztán vett egy vas kanalat, amivel óvatosan kettéhajtotta és már tálalta is.”
Anne Poulard férje, 1924. október 10-én halt meg, Anne 1931. május 7-én. A házaspárt a Mont-Saint-Michel-i St-Pierre-templom kertjében temették el. A sírfeliratukon a következő olvasható: “Itt nyugszik Annette és Victor Poulard, jó házastársak, jó szállodatulajdonosok voltak. Az Úr biztosan úgy üdvözli őket a Mennyben, mint ahogy ők üdvözölték a vendégeket itt a Földön!”
Egy biztos, hogy 1932-re, az omlett állandó menü lett a város összes éttermében. Paul Bocuse, a nagy francia szakács, miután a La Mére Poulardban vacsorázott, a vendégkönyvbe a következőket írta: “Poulard mama maga Franciaország!” David Lebovitz, amerikai ételkritikus a világ leghíresebb omlettjének nevezte. 2006-ban a Tribune of India újság úgy utalt az omlettre, mint ami az apátsággal együtt, a város 2 fő turisztikai látványossága. 2007-ben, a Le Devoir francia újság írta, hogy Poulard mama már életében “legenda lett”, és Franciaország anyjaként tartják számon. Mère Denis és Mère Brazier 2016-ban megjelent könyvében a „Les illustres de La Table”-ban, Simmat Burniat a következőképpen méltatja: “Mme Poulard a híres omlettjével az első nő, aki beírta a nevét az örökkévalóságba a Grimoire nevű gasztronómiai bolygón.” A gasztrónom, Felicity Cloake 2019-ben írt könyvében a receptről a következőket írja: ”Habverővel egész tojásokat erőteljesen, négy percig kell verni, amíg majdnem olyan nem lesz, mint egy mousse/hab, majd a felvert tojásokat öntsük egy forró, olajozott serpenyőbe és állandóan rázogatva süssük ki.”
2009 nyarán a Madame Poulardban a legolcsóbb omlett, 100 gramm 18€-ba került (a minimális adag 250 gramm, így tehát egy adag 45€ volt). 2012 júniusában az ára 25€-ra /100 gramm emelkedett, a 300 grammos “alap ” omlett 75€-ba „fájt”, de fél grillezett homár és szarvasgombás krumpli kíséretében szervírozták.
Végül az idők során keletkezett egy az omlettel kapcsolatos babona, amely úgy szól, hogy ha egy francia elnökjelölt Mont-Saint-Michelbe látogat, és nem eszik az omlettből, elveszti a választást: “Omlett tu mangeras, Président tu seras”, ami magyarra fordítva nagyjából a következő: “Ha eszik omlettet, akkor elnök lesz.” Ez a szórakoztató történet Georges Clemenceau-val kezdődött, aki a választások előtt ellátogatott a városba, de nem evett az omlettből, alul is maradt Paul Deschanellel szemben. Charles de Gaulle, Georges Pompidou és François Mitterrand mind ettek Mére Poulard omlettjéből és győztek; Édouard Balladur Mont-Saint-Michelbe látogatott, de mivel későn érkezett nem evett az omlettből, nos Jacques Chirac le is győzte. Nicolas Sárközy sikeres 2007-es kampányát Mont-Saint-Michelből indította el (és mind megette a méregdrága omlettet).
0 hozzászólás