Nyögvenyelő (öreglebbencs túróval)

1. A szalonnát 1 centis kockákra vágjuk, és alföldi típusú, lefelé szűkülő öntött vas bográcsban, nem túl erős tűz fölött a zsírját kiolvasztjuk. Közben elegendő idő van arra, hogy a burgonyát megtisztítsuk, és félbevágva vékonyan fölszeleteljük, azaz félkarikákra vágjuk.

2. A zsírt a kisütött szalonnára rakjuk, s amint fölolvadt, hozzáadjuk a tésztát is. A bográcsot a fülénél rázogatva a lebbencset erősen zsemleszínűre pirítjuk rajta. Fontos, a tűz továbbra se legyen erős alatta, mert akkor a kisebb tésztadarabkák megéghetnek, ellenben a nagyok csak félig pirulnak meg.

3. Hozzákeverjük a krumplit, néhány percig együtt pirítjuk tovább. A pirospaprikával fűszerezzük, éppen csak összerázzuk, majd kb. 2,75 liter, ha lehet forrásban lévő vízzel fölöntjük. Megsózzuk, idényben 1 cső paprikát is beledobunk. A bogrács belső falánál kavargatjuk, majd amikor kezd elfőni a leve, a keverést abbahagyjuk, és a túrót a tetejére morzsoljuk. A bogrács fülét kézben fogva mozgatjuk a benne lévő ételt, nehogy az alja leragadjon. Először jó ideig a bogrács függőleges tengelye körül, vízszintes síkban mozgatjuk körbe az ételt, majd a bogrács fülével úgy kell ügyeskedve óvatosan emelgetve rázogatni, hogy az aljáról felülre forogjon az étel, mintha az egymással összetapadt krumpli és lebbencs egy nagy kitömött labda lenne. Akkor jó, ha így össze is áll, és a külseje egy kicsit megpirul. Erdei Ferenc írja, hogy ő a pásztoroktól azt hallotta, hogy az öreglebbencset — ami ennek a fogásnak az alapja, azaz a túró nélküli változata — 32 szer kell megforgatni a bogrács riszálásával. Úgy tartják, csak bográcsban főzve, és onnan kikanalazva az igazi.