Bodzás-citromos túrótorta
Elkészítés módja
1. A kakaós kekszeket porrá törjük (akár a bontatlan csomagolásban kézzel nyomkodva, akár zacskóba szórva, sodrófa segítségével). Hozzászitáljuk a kakaót és a porcukrot, majd ráöntjük a felolvasztott vajat. Kanál segítségével masszává egyesítjük, majd egy 22 cm-es kapcsos tortaforma aljában elterítjük és erősen nyomkodva összefüggő réteggé tömörítjük (nem feltétlenül szükséges, de rakhatunk alá sütőpapírt – lógjanak ki a szélei és „csukjuk rá” a formát). Amíg a töltelék elkészül, tegyük hűtőbe megszilárdulni.
2. A zselatint áztassuk a bodzaitalba és a csomagoláson feltüntetett ideig hagyjuk állni. Ezután kis lángon lassan olvasszuk fel (ne főzzük). A túrót (ha darabos, törjük át szitán), a ricottát és a cukrot keverjük simára. A tejszínt a habfixálóval verjük kemény habbá és a végén édesítsük vaníliás cukorral. A felolvasztott zselatint apránként adjuk a túrós krémhez, jól keverjük el. Ízesítsük a citromlével és reszelt citromhéjjal. Ezután óvatosan adagoljuk hozzá a tejszínhabot – csak addig kavargassuk, míg eloszlik a krémben, de nem törik össze teljesen.
3. Vegyük ki a hűtőből a tortaformát. Az oldalait béleljük ki sütőpapírral, hogy később könnyebben el tudjuk távolítani az oldalát. Öntsük rá a tölteléket, egyengessük el és szilárdulásig tartsuk hűtőben.
4. A 2 csomag (eredetileg 2,5-2,5 dl-re tervezett) tortazselét keverjük el a bodzaitallal és a cukorral, majd készítsük el a leírás alapján. Ha már egy kicsit hűlni kezd, öntsük a túrókrémes rétegre. Hagyjuk megszilárdulni.
5. Jól kihűtve szeleteljük fel.
Bodzás-citromos túrótorta recepthez fűződő történet, jótanács
- a zselés rétegbe tehetünk friss bodzavirágot, melyet lecsipkedtünk a leöblített virágok tányérjairól (tehát, ha a bodzaitalunkban maradt pár virág, nem kell leszűrnünk)
- aki nem szereti a bodza ízét, elkészítheti a tortát nélküle is – úgy is megállja a helyét, „csak” citromos változatban
De aranyos vagy, ez igazán jól esett nekem is. Szintúgy köszönöm!
A filozófia mestere cím megtisztelően hangzana, de túl "kicsi" vagyok én ehhez, és sokat le kéne még tennem az asztalra, hogy kiérdemeljem. De tény és való, hogy szeretek elmélkedni az Élet kisebb-nagyobb dolgairól - pozitív életszemléletű megközelítésben.
Apropó, még az előző hozzászólásod kapcsán eszembe jutott valami - ami a konyhai eszközöket, tányérokat illeti. Amikor - lassan 3 éve - először ragadtam fényképezőgépet azzal a céllal, hogy tudatosan készítsek tőlem telhető legjobb képet a sütijeimről, pár kép után rájöttem, hogy kevés nekem az az 1-2 fajta tányér, amink itthon van. Akkoriban a piros-fehér-kék áruházlánc hipermarketében még sok-sok fajta tányért árultak darabra egész szolid áron, így az is megtörtént, hogy 5-8 KÜLÖNBÖZŐ tányérral álltam a pénztárhoz. :) (Persze ez azért egyedi eset volt, túl gyakran én sem "raboltam ki" a háztartási részleget.) Így az évek során már egy szerény kis gyűjteményem lett különféle tányérokból, tálakból, sószórókból, alátétekből... Szóval a lányok többségével ellentétben én nem a ruhaboltok vagy drogériák kínálatát kémlelem árgus szemekkel, hanem háztartási boltba megyek, ha elkap a "shoppingolhatnék", és mindig az jár a fejemben, mi mutatna jól a fotókon. Persze nem veszek meg mindent, ami a kezem ügyébe kerül, vagyonokat azért nem vagyok hajlandó fizetni egy-egy kiegészítőért. Szerencsére vannak jó akciók, és sokszor pár száz forintért is kapni ezt-azt, amit fel lehet használni, sőt, olykor lomtalanításkor bukkan az ember olyan "kincsekre", amikről már meg is feledkezett. A minap meg 150-300 Ft értékben találtam kifogástalan minőségű, tálaláshoz való textil alátéteket egy turkálóban. :) (Az már más tészta, hogy lassan már én sem tudom hova dugdosni a sok "vackot". :D )
Köszönettel tartozom a filozófia mestere is lehetnél,mert csodálatosan okos lány vagy,ahogy írsz,nagyon meghatódtam.Köszönöm,köszönöm!
Köszönöm a biztatást, kedves t.variam! Még nem ígérem, de eljátszom a gondolattal, hátha másnak is hasznára válna 1-2 tipp.
Kedves zsuzsa56, köszi szépen, hogy megosztottad a történeted. Remélem örömödet fogod majd lelni az új masinában, ha úgy döntesz, megveszed. Ami viszont fontosabb, hogy azt kívánom Neked, hogy a csalódások ellenére is tudj újra derűlátó lenni, és találd meg mindenben - még a nehezebb időkben is - a benne rejtőző jót, pozitívat, mert ott van az, csak sokszor nehéz észrevenni. Bár nem ide vág, nem gasztro téma, de kikívánkozik belőlem ez a pár gondolat:
Van az úgy, hogy a körülöttünk élők élete - látszólag - boldogabb/könnyebb/szerencsésebb stb., talán még irigykedünk is rájuk, de aztán egyszer eljön az a nap, amikor kiderül, hogy a szép "csomagolás", mosolygós "álarc" mögött megannyi megpróbáltatás/szenvedés/probléma rejtőzik, és rá kell döbbennünk, hogy bizony hasonló cipőben járunk, sőt, akár az is lehet, hogy még mi vagyunk jobb helyzetben. Éppen ezért vallom én azt, hogy senkivel sem cserélnék sorsot, mert minden egyes jó és rossz történésnek az életünkben megvan az értelme, akármilyen nehéz is ezt sokszor megértenünk, és megbékélnünk vele. (Na jó, abbahagyom a filozofálást, mert a végén kisregény lesz belőle. :) )
Neked is, Editke, köszönöm az elismerő szavakat! ;)
Gratulálok a szép és finom sütidhez Erika.
Értem én drága cherryka mit akarsz kifejezni kedvességeddel,és természetes is,ha valaki ezzel foglalkozik.Én is gyerek korom óta fotózok,csak még most kezdek rájönni,hogy megváltozott a világ,és van mindenkinek veleszületett tehetsége,vagy ügyetlenségéből adódik,hogy ami nem megy ne sokat erőltesse.Nem tanított senki,pedig fényképész szerettem volna lenni,de sajnos a sors másképp hozta az anyagi hátterünk,egyedül neveltek bennünket.Most már készülök egy másik gépet venni,és talán igazad van,próbálkozom ellesni a szép oldalát a dolgoknak,de kicsit bénának érzem magam,hogy hiányoznak még bizonyos hozzávalók.Nem vehetek mindíg más tányért,mert az a divat,mert már annyi edényeim,meg háztartási eszközeim vannak,hogy van amit nem is fogok be soha.Szóval,ez van,de neked még van jövőd!Én már belefáradtam ebbe a csalódással töltött sorsban.
És viszont: Nyugodtan "oszd az észt" fotós témában, Erika! Mindenki látja, hogy jók a képeid, lehetne mit tanulni Tőled. (nekem egészen biztos, mert a nulláról indulnék.)
Kedves t.variam! Szorítok a lustaság leküzdéséhez! ;) Szerintem sokan örülnénk neki, ha Te is színesítenéd az oldalt a receptjeiddel. Szóval hajrááá!
Karperec, köszi a dicséretet! Igyekszem-igyekszem (tanulni, fejlődni, gyakorolni). :) Egyébként az állításoddal olyan szempontból is egyetértek, hogy akár gasztro, akár más témában is a legtöbbünknek a "szeme vásárol". Egy ízléses csomagolás sokkal hamarabb felkelti a figyelmünket, mint "szürke" társai, amelyek ettől függetlenül még rejthetnek akár egy jobb terméket is. (Nem kis tudomány a marketing, amely a reklámjaival minden irányból ránk zúdul, és életre akarja hívni bennünk a "kellesz nekem"-érzést olyan áruk iránt is, amelyekre valójában nincs szükségünk.) De visszatérve a gasztro témához: én is azon receptkönyveket, magazinokat lapozom szívesen, ahol csodás, ínycsiklandó képek illusztrálják a recepteket. Mert bár szeretek olvasni, ha már könyvből akarok valamit elkészíteni, akkor nem regényként akarok egy receptkönyvet olvasni, hanem végigpörgetve az oldalakat inkább a fotók adják meg az inspirációt.
Zsuzsa56! Köszönöm szépen a megtisztelő elismerést! A 2. mondatot viszont - szerintem - meg tudnánk cáfolni. ;) És nem csak a soha ne mondd, hogy soha mondás miatt. Az oldalon már több ember hozzászólásai közt olvastam, hogy szomorúan megjegyezték, nem tudták úgy lefotózni az elkészült ízletes és mutatós ételüket, ahogy szerették volna. Már megfordult a fejemben az is, hogy írnék egy cikket ebben a témában, hátha mások is találnának benne hasznos tippet, ötletet, amelyet fel tudnának használni, és több örömet szerezne nekik az ételeik megörökítése. Aztán rendszeresen elvetem ezt az ötletem, mert attól tartok, ez azt sugározná, hogy én valami nagy fotósnak tartom magam, aki "oszthatja az észt". Hidd el, az enyém sem egy profi gép (egy 5,5 éves masináról van szó, amely bizonyos szempontból "okosabb", mint a kis kompakt gépek, de nem nagyobb, tükörreflexes, profi kategóriába tartozik). Csak mivel nekem a sütés-főzésen (és egyeken) kívül a fényképezés is az egyik hobbim, így a téma iránt érdeklődőként talán többet foglalkozom vele, mint azok, akik nem lelik akkora örömüket a fotózásban. (Van nálunk, Felvidéken egy olyan szlovák gasztronómiai havilap, amit főként azért vásárolok, mert nagyon szépek benne a fotók, és inspirációt adnak.)
Csodálatos!Ilyen fotót az én gépemmel soha nem fogok tudni készíteni.
Szép is, jól is néz ki, és biztosan fincsi volt. Ügyes.
Nagyon sok finom sütireceptet raknak fel az oldalra, és itt is megfigyelhető, hogy egy klassz fotóval mennyire másabb a recept...
Köszönöm az érdeklődést, Manócska. Valójában az tart vissza a "publikálástól", hogy soha nem fotóztam, és lusta vagyok megtenni az első lépéseket.
Az eper leves lényege, hogy kb. két napig áztatod a bodzát három dl vízben egy felszeletelt citrom társaságában, főzöl egy eper levest tejszínnel, szegfűszeggel, és a végén bele öntöd a bodzalét.
Köszi, olyan aranyosak vagytok, hogy így lelkesedtek, örülök! ;)
Manócska, kösziii, látod, még fejbe sem kellett kólintanod, és már csillagokat látok. :)
Köszönöm a kedves választ. És valahogy így képzelem az igaz,i kölcsönös ismeretek kicserélését.
Kedves t.variam! Szívesen látnám itt a receptek között a bodzás eperlevesedet. Biztosan nagyon finom lehet.
Isteni tortát sütöttél:)) Szeretem a túrót a bodzát és mindent ami belőlük készül. Úgyhogy 5 csillag.
Na, most meg a Facebookon találkoztam vele. Ez a tökéletes siker receptje. :)
Így van. [virtuális kézrázás] Mondjuk, ha nagyon akarnánk, még tudnánk elmélkedni például arról, hogy milyen keksszel rugaszkodjunk a receptnek... :D Bár, ha lenne "Az elmúlt héten feltöltött, legtöbb hozzászólást kapott receptek" kategória a főoldalon, akkor bizonyára már most is az élére törnék ezzel a recepttel és komment-rengeteggel. :)
Akkor ezt kellő mélységben megtárgyaltuk. :) (mint l körültekintő Bakokhoz illik.)
Tulajdonképpen nincs, csupán nekem éppen volt itthon, és valamire fel kellett használnom. :) Én a ricottát főleg mascarpone helyettesítésére szoktam használni, mivel nem savanyú, mint a túró, valamint jóval olcsóbb és kevésbé zsíros, mint a mascarpone. Tehát a sima túró is kiválóan megteszi!
Erika, még annyit kérdeznék, hogy van-e jelentősége a ricottának. Gondolom, ha sima túrót rakok bele és krémesítem vmivel, az is megteszi. Vagy tévedek?
Köszönjük szépen a felvilágosítást! Már ma is érdemes volt felkelni, hiszen tanultunk valami újat! :)
A fekete bodzán a szokványos bodza termését értettem, amit Erika. Csak ezt ismerem. :)
Huh, köszönöm ezt a rengeteg infót! :)
Az ehető bodza, azaz a fekete bodza akár 3 – 10 m magasra megnövő bokor, vagy fa, bár a fa méretet csak a legjobb termőhelyeken éri el. Az ágai lefelé hajlók, széttörve a belsejük szivacsos. A virágok szétosztva az egész bokron megtalálhatók, a termések lefelé csüngők. A növény virága és termése ehető, a többi része ennek is mérgező.
A mérgező gyalogbodza ezzel szemben nem fásszárú, hanem lágyszárú, sokkal kisebb növény. Az ágai felfelé állnak, a virágok az ágak végén, a növény tetején helyezkednek el és a portokok pirosak, a növény termése is felfelé áll. Az ehető bodza virágában nincs piros szín, csak fehér és sárga.
Mármint a virágzás után megjelenő bodza fekete bogyóira gondolsz, ugye? Sajna még nem kóstoltam, de úgy képzelem, hogy a fekete ribizliből készült dzsemhez hasonlíthat. Kicsit tartok tőle, hogy a szedés, főzés során mindenemet elszínezi majd - az edényeken kívül engem is beleértve :) (persze legkevésbé a kezeimet féltem, de a ruhából gondolom nem egyszerű eltávolítani).
Azt olvastam róla, hogy a lekváron kívül lehet belőle leves is, de bort és pálinkát is készítenek belőle.
"A bogyókból készített savanyú lekvár kiváló hashajtó, vizelethajtó. Használják még vértisztításra, köhögéscsillapításra." A wiki azt mondja, hogy A-, B-, és C-vitamint (utóbbi duplája a citrusfélékének), folsavat, pantoténsavat, ásványi anyagokat és mikroelemeket (vasat, káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfor), valamint illóolajat és antociánokat (ez utóbbiaktól fekete a bogyó) tartalmaz. Enyhe hashajtó, fájdalomcsillapító, immunerősítő és izzasztó hatású.
Én a fekete bodzáról maradtam le eddig, pedig szeretnék belőle lekvárt főzni. Ettél ilyesmit? Biztos egészséges, de vajon finom is? Ehető egyáltalán?
Köszönöm, dugódani! Nem csak az elkészítésben lelem örömömet, hanem már az ötletelési folyamatban is. Míg bringázom a Természet lágy ölén, mélyeket szippantok a bodzaillattal fűszerezett levegőből, közben a fejemben ilyen és ehhez hasonló receptek fogannak. :)
T.variam, ismerős a szitu! :D Az utolsó pillanatok embere vagyok, mindig rohanok. Bár idén kivételesen időben észbe kaptam a medvehagymaszezon indulásakor, és már az éppen mutatkozó levelek idején "szüretelni" indultam. A bodzát is relatíve korán nyakoncsíptem, az akácról viszont lemaradtam. Terveztem, terveztem, amikor már az első virágok kinyíltak, aztán oda jutottam, hogy mire szedtem volna, a nagyja már elkezdett száradni. :(
A múlt héten bodzás eper levest főztem. Nagyon finom az is. Hosszú ideje készülök bodza szörpöt csinálni, mert a terasz mellett nő egy bokor, de mire rákészülök, elvirágzik, és olyan helyeken (árkokban) kell szednem, ahol később virágzik. De jobb késón, mint soha. Mindig elcsípem az utolsó példányokat.
Ez igen guszta és megint valami új. Köszi, most amíg van virág addig megérne egy próbát. És még nem volt ebéd úgy, hogy jöhetne.
Igen, ahogy írod: bodzadzsúsz, akár a szörpből hígítva.
Hihi, valaki nagyon résen van. ;) Köszi, örülök, ha jó ötletnek tűnik. Most először készítettem bodzás sütit, nekem bejött. Nem volt túl markáns íze a bodzának, épphogy egy kis könnyed aromát adott a tortának. A kakaós alaphoz meg pont jól jött a csak kicsit édes, savanykás túrós töltelék. Kicsit Túró Rudi ízvilágra emlékeztetett. :)
Ami a bundásat illeti - kinek a pap, kinek a papné. ;)
A bodza ital ebben az esetben nem szörpöt jelent, hanem a pár napig "áztatott" változatot?
Ez nagyon jó kis kreáciió. Gratulálok! Nagy bodza rajongó vagyok én is. (kivéve a bundásat)