Naspolyalekvár és likőr

Naspolyalekvár és likőr
Szerző: spajzgirl

- A naspolya, népiesen lasponya vagy miszpolya, olaszul pedig nespula, a rózsafélék családjába tartozik. Rokona az almának, a körtének és a birsnek. Valószínűleg Japánból és Kínából származik, bár pontos eredete nem ismert, mindenesetre tudjuk, hogy Délkelet-Európában, a Földközi és a Fekete-tenger mentén (Bulgária, Törökország) már az ókorban is termesztették. Rómában a makedón háború után honosodott meg. A természettudós Plinius nevezte el Mespilusnak. A kontinensen minden bizonnyal a római légiók terjesztették el, úgy, hogy a katonák a sokáig eltartható gyümölcsöt vitték magukkal a provinciákba, vonulásuk mentén –szándékosan vagy merő véletlenségből– naspolyafácskák sarjadtak ki a földből. Hogy hazánkban pontosan mikor honosodhatott meg, arra nincs pontos adatunk. Mindenesetre egy 1410-es magyar szójegyzék már említi. Lehet, hogy a római légiók hagyatéka volt, de lehet, hogy csak jóval később került a Kárpát-medencébe, ahonnan tovább nem is költözött, mivel melegigényes növény. Így az is örök titok marad, hogy Linné rendszertanában miért kapta a Mespilus Germanica jelzőt, holott német földön nem is ismerték.

A naspolya a konyhában
- A naspolya az ún. rég elfelejtett és újra felfedezett gyümölcsök közé tartozik. Ez az a furcsa gyümölcs, ami frissen szedve kemény, élvezhetetlen, ugyanis jellegzetes íz-és zamat anyagai az érlelés során alakulnak ki. A késő őszi fagy nem tesz kárt benne, sőt, ha a fán hagyják, és a dér megcsípi, édesebb és zamatosabb lesz. Szedés után rétegekben kiterítve érlelhető. Szobahőmérsékleten természetesen előbb, hűvös padláson vagy kamrában később válik fogyaszthatóvá. Akkor jó, ha szottyos lesz, mert akkor a héja pergamen-szerűen elválik, könnyen lehúzható, alatta pedig az érett körtéhez hasonló, kásás állagú, édes és egyben fanyar gyümölcshús rejtőzik.
-Őseink a naspolya borízű, savanykás gyümölcsét a hosszú téli estéken majszolták. Igaz, hogy nyersen a legegészségesebb, de bő termés esetén bort és lekvárt is készítettek belőle. Magas pektintartalmának köszönhetően remek zselé is készíthető belőle, de ki lehet próbálni pürésítve, főtt vagy sült húsok mellé köretként. Ha megpároljuk, majd mézzel ízesítjük, rendkívül finom süteménytölteléket kapunk belőle!
- A fa leveleit és kérgét magas csersav tartalma miatt cserzésre használták, a naspolya fája pedig a mai napig nagyon értékes alapanyaga a fafaragóknak.
- A naspolya rendkívül gazdag vitaminokban, főként C-vitamin tartalma kiemelkedő, 12 mg/100 gr. Magas vastartalma miatt a vérzékenységben szenvedőknek kimondottan ajánlott, jelentős kalciumtartalma pedig csonterősítő hatással bír. Leve alkalmas a szájüreg és a garat gyulladásainak csökkentésére. A népi gyógyászatban a kérgéből készült főzetet a vérzés csillapítására használták, magvainak főzetét pedig a vesekő elhajtására.
- Fajtái közül elsőként a faként is dekoratív, sötétzöld lombú, bőven termő Szentesi Rózsát említhetjük. Gyümölcse október végétől szedhető, körülbelül egy hónapig fogyasztható. Íz- és zamatanyagokban igen gazdag, közepes nagyságú termése hosszúkás körte alakú. A másik elterjedt fajta az ún. Holland Óriás. Nagy, vastaghéjú gyümölcsei novemberben szedhetők, gyümölcshúsa azonban közepes minőségű. A Nottingham naspolya fajta angol nemesítés. November elején szedik, karácsonyig fogyasztják. Apró, kerek gyümölcsei vannak.
Naspolya lekvár süteményekhez

A naspolyalekvárhoz teljesen érett gyümölcsöt kell választani.
Elkészítése:
Kilónként adjunk 3,5 deci vizet a megmosott egész gyümölcsökhöz. Főzzük puhára, majd törjük át. Keverjünk hozzá fél kiló cukrot, majd főzzük jó sűrűre. Száraz dunsztban tartósítjuk.
Parfét, krémet is készíthetünk naspolyából. Bár munkaigényes –mert a héjától, magjaitól meg kell szabadítani, de megéri, mert ezután már nagyon egyszerű: Pépesítsük a gyümölcshúst turmixban, ezután ízesítsük narancslikőrrel, vaníliával, leheletnyi sóval, végül elegyítsük kemény habbá vert tejszínnel.

Naspolya likőr
Hozzávalók:
1 liter 90%-os alkohol, 200 gr naspolya vagy sárgabarack, 300 gr naspolyamag, vagy őszibarackmag, 700 gr+/- cukor, 1 liter víz. Vágjuk fel a gyümölcs húsát apróra, a magját meg törjük össze egy mozsárba.
Elkészítése:
- Helyezzünk 1 liter tiszta alkoholt légmentesen záródó üvegbe és adjuk hozzá a gyümölcshúst a maggal együtt. Hagyjuk az üvegekben lévő italt a gyümölccsel együtt sötét helyen 2 hétig, amikor eszünkbe jut néha rázogassuk át,15 nap elteltével 1 liter vízhez adjunk hozzá 700 gr cukrot és főzzük sziruppá. Öntsük rá a többi összetevőre. Helyezzük megint az üveget pár hétre a kamrába majd amikor az illatáról érezzük, hogy megérett szűrjük le és hűtsük le. Amikor kellőképpen hideg már fogyaszthatjuk is.
- A naspolya Angliában mindig nagy becsben tartott gyümölcs volt, rengeteg híres költő, drámaíró megénekelte, mint pl. Geoffrey Chaucer, akinél a fonnyadt gyümölcs átvitt értelemben a prostitúció szimbóluma volt, vagy az alkohol, romlottság miatt korán elhasználódott emberek jelzője lett.

- Shakespeare is több drámájában megemlékezik róla, mint pl. az Athéni Timonban, aki az öregség miatt lamentál, és olyan fonnyadtnak érzi magát, mintegy naspolya. A Szeget-szeggel-ben, aztán az Ahogy tetszik-ben, de a Rómeó és Júliában is a szerelmespár egy naspolya fa alatt mélázik. A spanyol irodalom óriása, Cervantes: Don Quijote-je is szolgájával, Sancho Pansaval makkot és naspolyát majszol.

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.