A nyári házasságok még mindig trendik. Az esküdni vágyók mindig arra törekszenek, hogy az esküvőjük életük legemlékezetesebb napja legyen. Ezért fontos a helyszín kiválasztása. Az európai fiatalok számára Olaszország mindig ideális célpont volt (Amerikában a Niagara vízesés vált ikonikus helyszínné). Róma, Nápoly, régen Velence azért volt tökéletes helyszín, mert az évezredes hagyományokkal rendelkező olasz városok még inkább emelték az esküvő fényét.
Olaszországban az esküvői hagyományok közé tartozik a házasságkötés előtti próbavacsora. Ez kizárólag szűk, családi körben megrendezett esemény. A vacsorán két fontos köszöntőbeszéd hangzik el, száz év-et, avagy “Per cent’anni”-t mond a vőfély, azaz szerencsét kíván az ifjú párnak. Az “Evviva gli sposi!” vagyis “éljenek a jegyesek” a második beszéd utáni üdvrivalgás hívószava. Fontos a zöld szín jelenléte, ami a babonás olaszok szerint a jó szerencse színe, ezért aztán a legtöbb olasz menyasszony valami zöldet visel magán, pl. zöld smaragd kitűzőt, zöld cipőt, vagy akár zöld ruhát.
Az olasz esküvők bensőségét, intimitását az adja, hogy a szertartáson csak a tanúk és a koszorúslányok vannak jelen az örömszülőkkel együtt. A legtöbb vőlegény, hogy elhárítsa a gonosz szellemeket ilyenkor egy kis vasdarabot tesz a zsebébe, míg a menyasszonyok babonából felhasítják egy helyen a fátylukat.
A városházán történt hivatalos összeesketés után a násznép elindul a kiválasztott helyre. A recepció/fogadás fontos részei a finom ételek, melyek szezonálisak és többnyire sósak, általában tizennégy mini fogásból állnak. Ez a szokás kb. olyan, mint az USA-ban a koktél parti, azzal a különbséggel, hogy az olasz esküvői fogadásokon sokkal többféle étel közül választhatnak a meghívottak. Előételként gyakran szolgálnak fel prosciutto sonkát prosecco pezsgővel, sárgadinnyével vagy olajbogyót, sós mandulát, ezután jön a főétel, ami valamilyen tészta, hallal vagy zöldséggel, vagy csak magában, sajttal megszórva, de dús mártással. Ami érdekes, hogy a húsokhoz nincs köret. A desszert jellegzetes csokornyakkendő formájú, csavart sült tészta, porcukorral megszórva.
Az esti mulatságon az ifjú pár mellett az étel és az ital ismét főszerepet kap. Az Aperitivo megivása után mindenki elfoglalja a helyét és már hozzák is a primo piattot–az első fogást, ami gyakran két vagy több tésztaételt foglal magában, majd azt követik a főételek, sült húsok, borjú, szarvas, vagy vaddisznóhús. A vacsora fénypontja a maritati tészta! Ami egy különleges esküvői tészta kombináció, kétféle tészta keverékéből áll, az orecchiette-ből és a maccheroniból (más néven minchiareddi). Különösen híres Pugliában, Olaszország egyik legszebb régiójában. A maritati olaszul azt jelenti, “házas”, nos ez a tésztakombó alapvetően képviseli a házaspárt, az orecchiette tészta a nőt, a maccheroni a férfit. A maccheroni másik neve, “minchiareddi”, ami szó szerint lefordítva “kis péniszt” jelent. Történelmileg, a maritati tésztát kizárólag esküvőkre készítették Pugliában, ezzel kívántak boldog egyesülést az új házasoknak. Ma, ez a tészta minden vasárnapi ebéd része, általában ragu vagy paradicsomszósz kíséretében.
A desszertnél az olaszok átvették az amerikai és angol hagyományt a többszintes esküvői torta szokását. De megtartották az olasz változatot, a “candy bar”-t is, a különböző ízesítésű, cukrozott mandulák, az úgynevezett “konfettata-k”, gyertyák, virágok és egyéb dekorációk között lapulnak. Fontos az ún. Jordan mandulás cukor, mert ezek a cukorkák képviselik szimbolikusan a keser-édes jövőt. Esküvői torta helyett olasz alternatíva még a Mille-foglia, amely egy rétegezett filotészta, csokoládé, vanília és eperkrémmel töltve. A vacsora után kerül sor a harisnyakötő eldobásra. A vőlegény leveszi az ifiasszony lábáról és elhajítja, amelyik férfi elkapja, az hamarosan megnősül.
Az esküvő végén a vendégek sok szerencsét kívánnak az ifjú párnak egy szédítő tánccal a “La Tarantella”-val. Az ünneplő tömeg a pár körül kört alkot, és először az óramutató járásával megegyező irányban kezdenek el táncolni. Amikor a zene megáll, akkor az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak. Ahogy gyorsul a zene, a táncosoknak egyre kevesebb az idejük irányt váltani, mindezt addig folytatják, amíg valaki el nem rontja a lépést vagy ki nem dől a sorból. Ezután az olaszok hagyományosan kikísérik a nászutasokat az autójukig, amit konzervdobozok helyett virágokkal és szalagokkal díszítenek fel.
Az orecchiette és a maccheroni tésztája általában búzadarából és vízből készül, tojás és további összetevők nélkül: a régi időkben ugyanis a tészta a szegények étele volt, akik nem engedhették meg maguknak a tojást vagy a divatos összetevőket.
Hozzávalók 4 személyre: 400g búzadara, 200ml víz, egy csipet só
1. Keverd össze a hozzávalókat, add hozzá a víz felét és kezdd el gyúrni, majd fokozatosan add hozzá a maradék vizet.
2. Ha úgy érzed, hogy a tészta túl kemény, vizezd be a kezedet és gyúrd tovább a tésztát.
3. Pihentesd 30 percet!
4. Ezután a gyúrt tésztát nyújtsd ki kolbász vastagságúra, vágj belőle 1 cm-es kockákat és formáld meg az orecchiete-t (kerek, kis mélyedéssel a közepén, ez a női tészta) a férfi tészta, a kicsi pénisz, meg úgy készül, hogy a kis csíkokat összepöndörítjük. Napjainkban a tésztakészítés helyett bármelyik nagy élelmiszerboltban megvehetjük a “maritati” tésztát!
A kétféle formájú tésztát főzzük al dentére, közben készítsünk ricottás, gombás, paradicsomos szószt, vagy spenótos, pecorinó sajtost!
0 hozzászólás