Egy kis üvegpalackban őszibarack pulykahússal. Zéró hozzáadott só. Mi ez? Palackba zárt csoda? Mi okból adunk ki 500-2.000 forintot palackonként egy olyan ételkeverékre, amit mi is elő tudunk állítani?
Az anyatejes szoptatás kincset ér. Szerencsésnek mondható az az anyuka, akinek minden gond nélkül sikerül saját testéből táplálnia babáját. Talán civilizációs probléma, hogy egyre több anya kényszerül tápszeres etetésre. Az 5-6. hónaptól kezdve lehet hozzászoktatni a gyermeket a felnőttek ízvilágához. Természetesen még csak apróbb, esetleg pürésített verzióban érdemes adagolni az ételt, mivel a tejfogak sem nőttek ki teljesen, és a baba gyomra sincs még hozzászokva az ilyen jellegű táplálékhoz. A legkönnyebb ilyenkor az, ha elmegyünk például a Pennybe és veszünk néhány különböző ízvilágú babaételt. Az egyik csak fog ízleni a lurkónak!
Vajon korábban is ilyen egyszerű volt az anyáknak a babapüré miatt? Tekintsünk vissza kicsit a történelembe! Az ókorban, amikor egy gyermeknek kinőtt az első foga, már nem szoptatták, hanem állati tejjel táplálták tovább. Tojás, gyümölcs és zöldség is bekerült ezután a gyermek étrendjébe. A középkorban az újszülött anyatejes táplálását károsnak tekintették, így a csecsemőket kezdetben nem saját anyjuk szoptatta. Kiegészítő ételként zsemlét és kenyérlevest kaptak. A szoptatást a 18. századtól kezdve tekintették „anyai kötelességnek”.
A nagyobb áttörésre a csecsemőételek terén a 20. századig kellett várni. Az egyik talán leghíresebb márka, a Milupa története Louis Pauly Emil megfigyelésével kezdődött. A kekszgyárban észrevette, hogy a dolgozók a nap végén összegyűjtik a különböző kekszdarabokat, utána pedig abból tejpépet készítettek otthon a gyermekeiknek.
Innen ered az az ötlet, hogy ezeket a babáknak készült ételeket miért ne lehetne a gyárban készíteni?
Pár évtizeddel később, Georg Hipp belekezdett a zöldségek és a gyümölcsök természetes termőföldeken történő, vegyszermentes termesztésébe. Az ötletet Dr. Hans Müllertől vette, akit a szerves-biológiai gazdálkodás alapító atyjának tekintünk. Az volt a célja, hogy egészséges és ízletes bébiételeket gyártson bio alapanyagokból. Az Ehrensberger gazdaságot, amely családi tulajdonban lévő parasztgazdaság volt, átállították a biotermesztésre. Fia, Claus a két testvérével, Georggal és Paulusszal együtt 1967-ben átvette a vállalat irányítását és lépésről lépésre felépítette az ökológiai elvet, ami alapján próbálták garantálni a vevőknek a biogazdálkodásból származó zöldségeket és gyümölcsöket.
Magyarországon az 1960-70-es évektől terjedt el a bébiétel, ami azonban nehezen szerzett népszerűséget. Érdekes módon az édesanyákban váltotta ki a leghevesebb ellenállást az étel megjelenése: a bébiételfogyasztás szemben állt a gondoskodó, jó anya képével, aki képes minden nap hosszú időt pepecselni a konyhában, hogy gyermekének ételt készítsen. Az érvek között persze szerepelt az is, hogy nehéz a termékhez hozzájutni, ráadásul nem jó minőségű, nem ízlik annyira, mint az édesanya főztje.
Az igazi változás hazánkba a rendszerváltással érkezett meg. A fogyasztói társadalom beköszöntével a bébiételek területén is óriási választék lett, másrészt az 1990-es évek anyukái közül sokak számára már nem volt reális lehetőség az, hogy 3 évig kiessenek a munkaerőpiacról.
Azok számára, akiknek kedvük támad házilag bébiételt készíteni, vagy így akarnak kedveskedni az ismerősi, illetve családi környezetükben lévő anyukáknak, azok számára itt egy házilag készült bébiétel recept:
Hozzávalók:80 g burgonya (tisztítva)
30 g tanyasi csirkemellfilé
40 g sárgarépa (tisztítva)
1 ek parmezán
A burgonyát felkockázzuk és a csirkével együtt betesszük a párolókosárba, majd fedő alatt párolni kezdjük. Kb. 15 perc múlva mehet melléjük a sárgarépa is. Amikor a zöldségek puhák és a csirkemell is átfőtt, kivesszük őket, és egy turmixgépbe tesszük. Egy kis folyadékra is szükség lesz, ez lehet maga a pároló folyadék, vagy esetleg hús- vagy zöldség alaplé (olyan, amelynek az összetevőit már bevezettük a babának). A hígítás mértéke a baba aktuális étrendjétől függ, a hozzátáplálás elején kb. a puding állag a megfelelő, később pedig olyan püré, amelyben „megáll a kanál”. Hozzáadjuk az apróra reszelt parmezánt is, és krémessé turmixoljuk, ügyelve arra, hogy darabkák ne maradjanak az ételben (ami öklendezést válthatna ki a babából).
Manapság az interneten mindenféle tesztet olvashatunk mindenről. A bébiételekről szintúgy találni véleményeket. S ha nem lenne elég tennivalója egy anyukának, apukának, belevetheti magát az információözönbe, s kitalálhatja, vajon mivel teszi a legjobbat a kicsinek. Ha maga készít bébiételt, vagy ha boltban komoly összegeket költ az üvegbe zárt „csodára”.
0 hozzászólás