Széll Tamás, Stand 25 bisztró

Széll Tamás, Stand 25 bisztró
Szerző: spajzgirl

A Hold utcai piaccsarnok már rég nem átlagos hely, mert ismert éttermek kifőzdéi, neves séfek vendéglői között válogathatunk a helyszínen. Igaz, a standok között meghagytak egy-egy zöldséges meg hentes boltot, sőt, az egyik sarokban még ott a régi kiskocsma is, de az emberek főként ebédelni járnak ide.
Rengeteg reklám és felhajtás előzte meg, amikor Széll Tamás, 2016-ban belefáradva a Bocuse D’Or versenyekbe és a Michelin csillagokért való harcba, elhatározta, hogy Stand 25 néven bisztrót nyit a belvárosi csarnokban. A büfé mottójaként azt a szlogent választotta, hogy “Kizárólag magyar alapanyagokból, magyaros ételeket fog készíteni”.

A magyar ételek megőrzését igencsak derék dolognak tartom, s mivel nagy gurmand vagyok elhatároztam hát, hogy letesztelem. Ez történt egy hete. 11 óra körül érkeztünk a piacra, így igazából még nem volt ebédidő. A Stand 25 is kongott az ürességtől, csak a személyzet ebédelt, ennek ellenére, amikor a bejáratnál böngészni kezdtük a napi ajánlatot, egy fiatal pincér azonnal odalépett hozzánk és megkérdezte, hogy miben segíthet. Mondtuk, hogy ebédelni szeretnénk, mire átadott minket egy koordinátornak azzal a magyarázattal, hogy ő majd megmondja, hogy van-e üres asztal. Ez kicsit komikusan hangzott, ugyanis a cirka 40 férőhelyes bisztróban mint már említettem, csak a személyzeti asztalnál ültek. De aztán, amikor egy 2 fős asztalnál kaptunk helyet, megértettük a logikáját.

A bisztró első benyomásra tágasabbnak tűnt, mint a többi Hold utcai büfé, lehet, hogy azért, mert nem volt tele, vagy, mert 3 oldalról is nyitott volt. Kellemes és védett hely volt, mivel az öntött vasoszlopok között sok szabad teret hagyott a büfé tervezője. A szemlélődés után, amikor kezünkbe vettük az étlapot, kiderült, hogy a Stand 25-ben max. három-vagy négy előételből és főételből lehet választani.

Az aznapi ajánlat:
1. Faszénen grillezett gomba, körtével és csontvelővel
2. Borjúpástétom savanyított hagymával és kovászolt kenyérrel (nem saját sütésű, Széll Tamás az Artizán pékséget választotta beszállítójának. A savanyított hagyma kiötlője Tamás mestere, a dán Rasmus Kofoed volt, tőle tanulta a konfitálást).
3. Gulyásleves

A főételek pedig:
1. Rakott krumpli házi savanyúsággal
2. Pisztráng káposztával és dióval
3. Vaddisznópofa-pörkölt galuskával

A menü ajánlaton kívül az étlapon volt még kiadós és könnyebb étel is, pl. hal,-mondjuk teljesen vegetáriánus főétel még nem volt (halászlé), de logikusnak tűnt, mert ez nyilván nem illeszkedik bele a hagyományos magyar konyhába. A pincér felvilágosított, hogy egyelőre csak ebédmenü van déltől-ötig, a 2 vagy 3 fogásos menü, melyek ára 3900 Ft vagy 4900 Ft,- bár vannak feláras ételek is. “Hm, nem túl olcsó”-állapítottam meg magamban, mert Budapesten vannak jóval olcsóbb ebédmenük is, ráadásul sokkal jobb helyeken, de úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk és majd az első tesztelés után mondunk véleményt. Mindketten napi menüt kértünk, egy liter szódavíz kíséretében. Amíg az ételre vártunk, mivel a közvetlen közelünkben volt a szűk, patkó alakú konyha,-és ezen a kis területen dolgoztak öten vagy hatan egyszerre, -akaratlanul is részesei lettünk a menü készítésnek. Amikor kihozták a borjúmájpástétomot, savanyított hagymával és kovászos kenyérrel, beleharapva a ropogós héjról és a valódi kovászról azonnal felismertem, hogy ez tényleg, igazi házi kenyér. Az adagok láttán meg a férjem jólesően megállapította, hogy a mennyiséggel nem lesz probléma. Hogy őszinte legyek, nekem a borjúmájpástétom íze, olyan volt, mintha májas hurka belsőt ettem volna. A konfitált hagyma sem hagyott maradandó emléket bennem. Másodikként mindketten a jó előre beharangozott rakott krumplit rendeltük, desszertként meg a meggy szirupos, mascarponés süteményt. A rakott krumpliról a neten azt olvastam, hogy Széll Tamás vékonyra karikázott nyers burgonyából készíti, amelyet kis kerámiaedényben, tejszínnel csordultig felöntve, három órán át süt alacsony hőfokon. A kolbász saját receptje, a tojás is háztáji. Nos, ezek után hatalmas elvárásaink voltak. De hogy őszinte legyek a rakott krumpli egyáltalán nem volt óriási szenzáció (a férjem szerint az én, otthoni verzióm ezerszer ízletesebb).

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, de nem volt egyéb, mintegy átlagos fogás, mondjuk egy bevásárló központ büféjében. A desszert még ennél is nagyobb csalódás volt. A falatnyi, piskótaszerű sütemény, kompót és lekvár állagú meggy ágyon, hozzá két, bocsánat három kanálnyi mascarpone krémmel, elég silány volt. Amikor fizettünk újabb meglepetés ért, mert a 4900 Ft helyett végül 6900 Ft-ba került az ebéd (a szódavíz miatt). Búcsúzóul a pincér elmondta, hogy egyelőre a vendégek 95 % magyar, de reméli, hogy az internetnek köszönhetően a jövőben egyre több külföldi is be fog ide térni. Nos, egy biztos, hogy mi többet NEM, mert ennyi pénzért pl. München vagy Brüsszel belvárosában már egy sokkal szenzációsabb menüt eszünk!

0 hozzászólás

Hozzászólás írása

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Megjegyzés: A weboldalunkon beküldött hozzászólásokat moderátoraink a nap 24 órájában ellenőrzik. Az elküldött hozzászólás a weboldalon megjelenik ugyan azonnal, de moderátoraink kifogásolható tartalom esetén a Felhasználási feltételeknek megfelelően bármikor törölhetik.